Fejileg: teljesen jol vagyok, mar nem izgat, hogy 3300/3800 korul vagyunk. Remelem, ez igy is marad, mert meg jon La Paz is, ami szinten magasan van. A Titicaca torol nem is beszelve.
Labilag: nagyjabol elmulogatnak a hegymaszos sebesuleseim, viszont tele vagyok csipesekkel. Valoszinu a kanyonban szedtem ossze oket. Nagyon viszketnek, es nagyobbak, mint otthon.
Gyomorilag: felvaltottam Sarah-t es most en vagyok soros a gyomorrontasban. De nem gond, itt van velem Bolus, majd segit. Meg nem eszem egy par napig nagyon peruit.
Lelkileg: neha kicsit elszomorodom, amikor arra gondolok, mar kevesebb, mint 1 hnapom van itt. Persze jo lesz hazamenni es latni mindenkit, de nagyon elvezem ezt az eletet, es ezt az orszagot. Nagyon jo kis tarsasagunk van megint (majd irok roluk is).
Fogyasilag: igenigen, fogytam, bar nem tudom, hogy mennyit. Ez nem csak annak koszonheto, hogy neha elszabadul a gyomrom, hanem annak is, hogy egyfolytaban mozgok. Hetfon pl a kanyontura levezetesekent elmentunk uszni, ahol talaltunk egy trambulint is es ugraltunk egy jot. Megbeszeltuk, hogy elmegyunk majd salsa iskolaba is 1 este.
Wednesday, November 19, 2008
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
Minden elismerésem a Tiéd,Lauri!
Nem semmi kalandjaid,túráid vannak! De az az 1 hónap még hosszú idő ám! Azért biztos jó lesz hazajönni is! Sokan várnak ám!
Én is.:)Fincsi marcipánnal.:)
Addig is vigyázz Magadra!
puszi
Így van, csodás élmények!És tudom h kihasználod Peru minden percét, ez olyan jóóóóó!!!!
Na és megértem a kettős érzést h jönnél is meg nem is...hjaj a szabadság és ennyi csodás látvány!!!Kár h nem lehetünk Veled...:-((Már nagyon várom h szóban mesélj!
Post a Comment