La Paz, immar Boliviaban

Mivel este erkeztunk a vilag legmagasabban felvo fovarosaba, raadasul az egyik hegyrol ereszkedtunk ala, nagyon szep latvany fogadott minket. Mindenhol fenyek. La Paz egy katlanban fekszik, korbe-korbe hegyek veszik korul. Itt a gazdag reteg nem a hegyen lakik, hanem a szelvedettebb medenceben.
Az utazok nagy resze nem kedveli, hat nekunk sem lesz kedvenc varosunk. Leginkabb azert, mert Sarah-t majdnem kiraboltak. A boszorkak piaca mellett lakunk, ugyhogy amint kilepunk a hostelbol, maris osszefuthatunk egy csomo gyogyfuarus es lamaembriot arulo nenivel (babona szerint az ujonnan epulo hazak ala kell tenni es szerencset fog hozni). Ugy hallottuk, nagyon erdekes megnezni a helyi bortont. El is mentunk hat, talalkoztunk azzal a bizonyos angolul jol beszelo del-afrikai rabbal, aki nemreg szabadult (konyvunk szerint ugyan meg bent kellett volna lennie), de olyan borsos arat kertek a bortonturaert, hogy nem vallalkoztunk ra. Pedig azert erdekes bemenni, mert teljesen mahogy mukodik a borton, mint otthon: egy egesz kisvaros eldegel bent, az orok nem zavarjak oket, ugy elnek, mintha kint lennenek.
Viszont sikerult elmennunk a Coca Muzeumba. Megnezhettuk a koka es kokain torenetet es ettunk egy jo koka-sutit es ittunk hozza mate de coca-t (koka tea).
Holnap pedig irany a pampa:) Remelhetoleg uszni fogunk rozsaszinu folyami delfinekkel, es piranhat fogunk horgaszni. Igerem, vigyazok magamra!!

Lago TitiKaKa

Cuzco utan a TitiKaKa tohoz mentunk. (Azert irom nagy K-val a cimben, mert a flugos turavezetonk mindig olyan erosen kihangsulyozta a K-kat, mintha kopni akarna..mint egy holland, bar ezzel Sarah nem ert egyet:) Eloszor Punoba erkeztunk, ami a perui oldalon talalhato. Eleg erdektelen varos, viszont olcson el lehet jutni a kozeli Uros lebego/uszo szigetekre. Nagyon tetszett, ahogy megmutogattak, hogyan keszitik ezeket a szigeteket. Azert koltoztek ki a tora az aymar indianok meg nagyon regen, mert az inkak elol menekultek, aztan pedig mert nem szerettek volna adot fizetni Punonak. A szigeteken 5-6 csalad eldegel, es csonakkal kozlekednek. Ha megunjak egymast, csak kettevagjak a szigetet, es tovabb usznak. Totora-bol (szerintem magyarul valami nad-feleseg lehet) es annak gyokerebol keszitik ezeket a szigeteket, es amikor elkezd rohadni a sziget alja, gyorsan utanpotoljak. Uros utan a Taquile szigetre mentunk, ami mar rendes sziget. Olyan volt, mintha egy gorog szigeten lennenk: gyonyoru kek viz, hegyek..csak a hazikok nem kek-feherek. Finom halat ebedeltunk, es probaltunk a csoport barcelonai tagjaival tarsalogni..de nemhogy a katalant nem ertettuk, de meg a spanyolt is nagyon nehezen!!! Total mashogy beszelnek, mint a peruiak (itt jegyzem meg, hogy mar Boliviaban vagyunk, es ezzel a spanyollal is akad gondunk..foleg azert, mert sokkal gyorsabban beszelnek, mint a peruiak).
A szigetrol visszafele a felso fedelzeten pihengettunk es zenet hallgattunk, amirol mar elozoleg irtam.
Masnap atkeltunk a hataron es megerkeztunk Copacabanaba. Nem, nem Rio utan kapta a nevet, pont forditva: a rioi strandot neveztek el a boliviai Copacabana utan. Szep kisvaros, sokkal nyugodtabb, mint Puno es van egy hatalmas kalvaria dombja. Masfel orank volt a hajo indulasaig, gondoltam, gyorsan megmaszom. Sarah a felenel feladta, en felmasztam, de nem volt olyan konnyu, mint amit vartam (az otthoni kalvaria dombok utan). Egyreszt, mert meredek, masreszt, mert 4000 m magasan van a csucs. De nagyon szep kilatas fogadott (ezt is feltoltom egyszer, igerem!). Utana elhajokaztunk a Napszigetre, Isla del Sol-ra, ahol inka naptemplom, inka lepcsok es egy csomo csacsi vart minket.
A legerdekesebb sztori este tortent velunk, amikor busszal utaztunk La Paz fele. Egyszer csak fegyveres katonak szalltak fel a buszra es felszolitottak mindenkit, hogy szalljon le. Mar sotet volt, annyira nem esett jol ez a hirtelen akcio. Kiderult, hogy be kell szallnunk egy kisebb hajoba, ami atvitt minket a tulpartra a tavon - csakhogy errol senki nem tajekoztatott minket elore. Abszolut feny nelkul hajokaztunk, vaksotetben..Nalunk mar csak a buszunk utazott viccesebben: egy alig nagyobb ladikban kelt at, mint amiket a Holt-Tiszan lathatunk. De utkozben lattunk meg teherautokat is, amik epphogy nem borultak le a ladikrol. Mindenki epsegben meguszta es tovabbmentunk La Paz-ba!

Machu Picchu

Na igen, a varva vart csoda. Azert elotte mar kaptunk izelitot Cuzcoban arrol, hogy mi var majd rank a Machu Picchun: turistacsorda. Csutortokon elmentunk a Sacred Valley-be (Szent Volgy) egy egesz napos kirandulasra. Nagyon szep helyeken jartunk, de nem valami sok inka romhoz jutottunk el, mert leginkabb a vasarokra fokuszalt a turavezetonk..azert sikerult egy kicsit keresztbe huzni a szamitasait, amikor a draga etterem helyett mi dorzsoltek fogtuk magunkat es kerestunk egy helyi kis fogadot, ahol olcson megebedeltunk.

From Peru, Cuzco, Sacred Valley, Machu Picchu

Este aztan elvaltunk a csapattol, es 4esben (Sarah, Dennis, Steve es en) elvonatoztunk Aguas Calientes-be. Igen, ez a luxus vonat volt, amit neha a tv-ben is mutatnak. Egy kisebb malor miatt Sarah csak egy kesobbi vonattal jott utanunk, es szegeny a turista vonattal jott, ami persze nem volt olyan puccos, mint a mienk. Aguas Calientes tipikus turista hely, sokkal dragabb arakkal, mint mashol Peruban. Egy kis hostelben szalltunk meg, es reggel 5kor keltunk, hogy az elsok kozott erjunk fel a Machu Picchura. Ez azert fontos, mert a horda 10 korul erkezik. Hat sajnos nem volt szerencsenk, mert akkora nagy kod es felho volt, hogy szinte semmit nem lattunk. Azert neha kibukkant 1-1 hegycsucs es rom is. Aztan 8tol idegenvezeto vitt minket korbe, es meselt csomo erdekes dolgot. Ekkor mar zuhogott..Nagyon szerettem volna felmaszni a Wayna Picchu vagy a Machu Picchu hegyek valamelyikere, de igy kicsit veszelyes lett volna esoben, meg hat nem sok ertelme a felho miatt. Amugy azert hivjak Machu Picchunak a helyet, mert a Machu Picchu hegyen talalhato. Az inkak nem igy hivtak. Maradtunk a romok kozott egeszen 2ig (szegeny Sarah-nak neha rohannia kellett a wc-re, most o volt epp soros, mi Dennis-szel epp jol voltunk), es vegre kisutott a nap is!! Lattunk lamakat, csincsillat (amit nyuszinak neztunk) es csomo erdekes madarat is. Majd egyszer feltoltom a kepeimet, ha ezek a gepek is ugy akarjak..Lefele gyalog mentunk, vacsoraztunk egy jot es visszavonatoztunk Cuzco-ba. Szep volt, megvolt, de biztosan nem a legerdekesebb perui elmenyeim egyike volt a Machu Picchu.

Corner of the Earth

'This corner of the earth it smiles at me'

Jamiroquai szepen vegigkiseri az utazasomat itt Peruban. Amugy is igen jo baratsagban vagyok vele nyar ota, amikor is a Szigeten 'talalkoztunk'. Azota is sokat hallgatom az ipodomon.
Eloszor Huanchacoban orulhettem, amikor egyik kedvenc helyunkon, a Mamachaban jatszottak le az egyik koncertjet. Sammel, a francia lannyal egyutt tomboltunk a 'Little L'-re.
Aztan mult heten penteken az egesz napos Machu Picchu tura utan ugy gondolta a csapat, hogy erdemes lenne belevetni magunkat a cuzcoi ejszakaba. En eleinte tiltakoztam, hiszen aznap reggel 5kor kellett kelnunk. De mivel Sarah-nak nagy remenyei voltak egy bizonyos Chris-szel kapcsolatban, nem hagyhattuk cserben, es Dennis-szel belementunk, hogy 1 ital erejeig csatlakozunk. Az 1 italbol persze nem 1 lett, es a Mama Africa nevu tancos helyen kotottunk ki..reggel 5ig sikerult kihuznunk Dennis-szel es Steve-vel, Sarah mar reges reg lelepett addigra. Hazamentunk es a hostel teraszan meghallottam egy masik barbol a 'Canned Heat' c. Jami szamot..muszaj volt meg egy jot tancolnom, Dennis meg csak lesett, hogy honnan van bennem meg energia (en inkabb ugy fogalmaznek: pia...)
Ma pedig a Titicaca tavon hajokaztunk egesz nap, es visszafele jovet a felso, nyitott fedelzeten sutettuk magunkat es teljes hangeron hallgattam a 'Corner of the Earth' szamot es kozben arra gondoltam, tenyleg milyen jo itt. Barmifele szentimentalis szirupos mondandom helyett inkabb hallgassatok meg Ti is:

Tovabbi tervek

Megjartuk a Machu Picchut (nemsokara meglesz a kepes beszamolo), es a Sacred Valley-t, holnap reggel hat tovabb allunk Puno es a Titicaca to fele. Par napot toltunk ott, majd elhagyjuk Perut es Boliviaba megyunk (Peru mellett a masik legalisan koka termelo orszag:). Ott sajnos elvalnak az utjaink Sarah-val, mert o tovabbutazik Argentinaba, en pedig visszamegyek majd Limaba december kozepen, hogy onnan hazautazzak.

Arequiparol es a Colca Canyonrol par kep

Szerintunk a legszebb Plaza de Armas (=foter) Peruban

From Peru, Arequipa - Colca Canyon

Misti vulkan a varos felett

From Peru, Arequipa - Colca Canyon

Kondor keselyu a Colca Kanyonban (ami a vilag masodik legmelyebb kanyonja a szomszedos Cotahuasi kanyon utan)

From Peru, Arequipa - Colca Canyon

A kanyon aljan turazunk

From Peru, Arequipa - Colca Canyon

Tesok: Steve es Dennis, Sarah es en

From Peru, Arequipa - Colca Canyon

A csapat az inka zaszloval

From Peru, Arequipa - Colca Canyon

Szallasunk a masodik ejszaka: oazis a kanyon melyen

From Peru, Arequipa - Colca Canyon

Lamak az Arequipaba vezeto uton

From Peru, Arequipa - Colca Canyon

Perui konyha a Buvos Szakacson

Andristol kaptam a mar regen is kedvelt Buvos Szakacs legujabb cikkenek linkjet a peru konyharol. Jo sokat irnak a specialitasrol: a ceviche-rol. Szerintem erdekes, olvassatok el, ha van idotok es kedvetek.

Steve es Dennis

Az uj barataink a Colca Canyon turarol. (Na, meg Rosa, de ot annyira nem csipem.)
Eloszor nagyon marconanak tuntek, es Sarah-val azt beszeltuk, hogy olyanok, mintha egy kinai filmbol ugrottak volna elo, a rossz fiu szerepebol. Aztan megismertuk oket es a legkedvesebb utazotarsaink lettek! New Yorkiak, de eredetileg Guayana-bol, sot meg elotte Hong Kong-bol szarmazik a csaladjuk. Kinabol eleg sokan vandoroltak el Del-Amerikaba - akarcsak az o csaladjuk.
A kanyon turan felfele menet vegig egyutt mentunk, meg akkor is megvartak, amikor lemaradtam a csapattol pisiles miatt. Aztan Arequipa utan megirtak, melyik hostelben laknak Cuzcoban, es most mi is ott lakunk. (nem lesz kedvenc hostel, mert az egyik ejszaka egy eger megdezsmalta a haztartasi kekszemet, en meg kozben remenykedtem, hogy ne akarja megkostolni a sotetben az orromat is..)
Egyutt jartuk meg a Machu Picchut, egyutt szenvedunk a hasunkkal (kedvenc kifejezesem Dennis-tol: my stomach feels blu-blu-blu), ma este pedig egyutt fogunk fozni - illetve Dennis a chef, mi meg a kuktak.
Sarah inkabb Steve-vel, en Dennis-szel lettem jobb baratsagban, de igazabol igy negyesben jo lenni. Ja, es ha Rosa is velunk van (a mexikoi californiai lany), akkor engem eleg gyorsan felidegesit, es probalok nem beszolni neki. Szerencsere lelepett bicajozni 4 napra, ezert pont elkeruljuk egymast.
Sajnos holnap reggel elvalnak utjaink, mert a fiuk hazareppennek, mi meg megyunk Punoba, a Titicaca tohoz. De mivel lesz 1 napom NY-ban hazafele menet, Dennis megprobalja kivenni azt a napot szabinak, Steve pedig a repteren dolgozik, raadasul a Delta-nal, ezert megprobal majd 'upgrade'-elni business class-ra a NY-Budapest utra:) Aztan mivel ingyen utazhat, majd valamikor ellatogat Budapestre is!

From Peru, Arequipa - Colca Canyon

Balrol: Steve, Rosa, en, Dennis

Kozerzet

Fejileg: teljesen jol vagyok, mar nem izgat, hogy 3300/3800 korul vagyunk. Remelem, ez igy is marad, mert meg jon La Paz is, ami szinten magasan van. A Titicaca torol nem is beszelve.
Labilag: nagyjabol elmulogatnak a hegymaszos sebesuleseim, viszont tele vagyok csipesekkel. Valoszinu a kanyonban szedtem ossze oket. Nagyon viszketnek, es nagyobbak, mint otthon.
Gyomorilag: felvaltottam Sarah-t es most en vagyok soros a gyomorrontasban. De nem gond, itt van velem Bolus, majd segit. Meg nem eszem egy par napig nagyon peruit.
Lelkileg: neha kicsit elszomorodom, amikor arra gondolok, mar kevesebb, mint 1 hnapom van itt. Persze jo lesz hazamenni es latni mindenkit, de nagyon elvezem ezt az eletet, es ezt az orszagot. Nagyon jo kis tarsasagunk van megint (majd irok roluk is).
Fogyasilag: igenigen, fogytam, bar nem tudom, hogy mennyit. Ez nem csak annak koszonheto, hogy neha elszabadul a gyomrom, hanem annak is, hogy egyfolytaban mozgok. Hetfon pl a kanyontura levezetesekent elmentunk uszni, ahol talaltunk egy trambulint is es ugraltunk egy jot. Megbeszeltuk, hogy elmegyunk majd salsa iskolaba is 1 este.

Ropke csalas

Ma kicsit meghokkentunk, amikor Cuzco-ban elmentunk megnezni jopar inka romot es rettenetesen sokat kertek a belepo jegyert. Igazi turistas arak uralkodnak itt, nem peruiak. Mivel nekem van nemzetkozi diakom (hehe, persze nem igazan legalisan), felaron tudtam bemenni es Sarah-nak is felajanlottam, hogy hasznalja az enyemet - ha mar a peruiak ugyis szeretnek tesonak nezni minket. Raadtam a szemuvegem es utjara bocsajtottam..En tapogatozva bementem, semmit nem lattam persze..de o sem:) Ezert aztan amikor a jegyarus neni odaadta volna neki a jegyet, kicsit megdobbent, hogy Sarah-nak csak harmadjara sikerult atvennie. De sikerult a 'trukk'.

Talalkozasok

Mar meg sem lepodom, hogy itt Cuzcoban osszefutunk a 3 hettel ezelott megismert holland barataimmal, vagy hogy ismet teljes letszamban egyutt vagyunk a Colca Canyon-os bandaval. Sot holnap nekivagunk az inkak turajanak 5osben, es vegre penteken megnezzuk a hiper draga Machu Picchu-t is! Majd lesz mirol meselni, biztosan, es kepeket is probalok toltgetni - olyan szombat fele.

Colca Canyon

Igen, megmasztam!! Nagyon jo kis kirandulas volt, minden este agyban aludtunk (bar villanyunk nem volt), finom vacsorat kaptunk, es reggel koran keltunk, hogy turazni induljunk. Elso nap csak lefele mentunk, ami tobbek terdet probara tette. Este aztan kaptunk egy kis masszazst a helyi sarkanyzsirral a turavezetotol Sarah-val. Az utolso nap volt egyedul huzos, 5kor keltunk, hogy meg az eros napsutes elott felkapaszkodjunk 1200 metert a kanyon tetejere. Lehetett ugyan szamarat berelni, de biztam magamban annyira, hogy meg fogom tudni csinalni. Es igy is lett. Meg kokat sem kellett ragcsalnom kozben:) Pedig csak a Skecher's cipomben mentem, amit meg sportciponek is alig lehet nevezni..Nem akartam a meg mindig sebes labamra ismet egy idegen turabakancsot huzni. A multkori turahoz kepest sokkal konnyebb volt meg akkor is, ha 3 oran keresztul csak felfele masztunk (es raadasul meg a noi dolgom is az ut kozepen gondolta ugy, hogy meg kivan erkezni...).
A kanyonban megalltunk egy par faluban, chichat (inka sor) kostoltunk, vagy kulonfele kaktusz gyumolcsoket. Nagyon kedves vezetunk volt (Juan Carlos), akivel mar az elso naptol kezdve jol osszebaratkoztunk (termeszetesen gyorsan bele is szeretett Sarah-ba, hiaba a kozel 20 centi kulonbseg Sarah javara), es tegnap aztan a tura sikerenek oromere egyutt mentunk el bulizni. Azt hiszem, a fejenkenti 1 kancso sangria, a reggel 5 orasi ebredes es a 3 oras tura mind hozzajarultak ahhoz, hogy kellemesen erezzuk magunkat es ugy gondoljuk, nincs az a salsa zene, amire ne tudnank szuper jol tancolni...

Utiterv

Holnap ismet turazni indulunk 3 napra, most eppen a Colca Kanyonba. Nagyon remelem, hogy nem lesz tul nehez, mert meg nem gyogyult meg minden sebem a multkori Cordillera Blanca 4 napos turazas ota. Most nem lesznek akkora szintkulonbsegek. Arequipaban (2600 m) taborozunk eppen 2 napja, ahol szerencsere nem faj a fejem, pedig minden nap hoseg van. Ide fogunk visszaerkezni vasarnap este. Sokkal kevesebb gyalogolas var rank (napi 4-5 ora), es mivel Sarah nagy dohanyos, azt igerte, mindig utolso lesz.
Holnap, azaz az elso nap csak lefele megyunk majd. Reggel 4-kor indulunk a hostelunkbol, kondorokat fogunk bamulni egy kilatobol, aztan lemegyunk a kanyon aljara (kb 4 ora gyalog). Masodik nap falurol falura haladunk a kanyonban. Harmadik nap pedig vissza kell maszni a hegytetore, ahol var rank a busz (3-4 oras ut). Ez lesz az egyeduli strapas menet. Ja, es ami a legjobb: ha nagyon nem kedveljuk a hegymenetet, lehet szamaragolni.
Ma este meg befestjuk a hajam, mert iszonyat, mennyire oszulok..nehogy a lamak elriadjanak..Tegnap vettem mini hangszorokat is, ugyhogy most aztan minden nap szorakoztathatom Sarah-t a zeneimmel:)

Isla Ballestas

Kedd reggel 6.00kor meg csipas szemmel elindultunk a paracasi kikotobe, hogy onnan hajora szalljunk es megnezzuk az elovilagot a kornyezo Ballestas szigeteken. Kapasbol az elso percben delfinek vettek minket korul es produkaltak magukat. Komolyan alig lehetett elhinni, hogy maguktol ott ugrabugralnak korulottunk es nem rendelesre erkeztek. Aztan ahogy kozeledtunk a szigetekhez, egyre jobban lehetett erezni az allatkert szagot es egyre nagyobb zsivaj vett korbe minket. Hihetetlen volt: a szigeten rengeteg fele madar, foka, es pingvin el szepen bekessegben. A capak nem latogatjak oket, csak az ember haborgatja neha a koloniat az ertekes guano miatt. Jo egy orat toltottunk a hatalmas hullamokon himbalozva egyik amulatbol a masikba esve, amikor ujabb allatfajokat mutattak nekunk.

Ha esetleg valaki segitene abban, hogy mi a kulonbseg a 'seal' es a 'sea lion' kozott? Magyarul mindkettot fokanak forditanam.

From Peru, Huacachina - Isla Ballestas

Rengeteg allatos fotot toltottem fel, lehet csemegezni!

Huacachina

Lima utan del fele vettuk az iranyt (hetfo reggel). Mindenki azt javasolta, hogy ne Ica-ban, a nagyvarosban szalljunk meg, amit tavaly amugy is majdnem foldig rombolt a foldrenges, hanem a kozeli Huacachinaban, az oazis varoskaban. Igy is tettunk..es tenyleg egy igazi oazisban talaltuk magunkat a sivatag kozepen.

From Peru, Huacachina - Isla Ballestas

Regebben a modosabb peruaiak kedvelt udulohelye volt Huacachina, most inkabb hatizsakos turistak latogatnak ide es elvezik a medences hosteleket. Lehet aztan boogie autoval homokduneken ralizni, sandboard-ozni, pisco-t kostolni a kozeli Pisco pinceszeteiben, vagy megnezni a fokakat es pingvineket az Isla Ballestas szigeteken (a perui Galapagos, vagy a csorok Galapagosa - a Lonely Planet szerint). Van, aki innen latogat el Nazca-ba is, es egy kisrepulovel fentrol nezegeti meg az erdekes Nazca vonalakat. A mi koltsegvetesunkbe nem fert volna minden bele, ezert aztan a boogie + sandboarding kombot valasztottuk, masnap pedig az Isla Ballestas szigeteket. Mindketto hatalmas elmeny volt.
Egy orult sofor vitt fel minket a dunekre. Olyan erzes volt, mintha hullamvasuton ultunk volna. Raadasul mar nem volt mashol hely, csak az elso uleseken, ezert aztan mi premier planba kaptuk a szankba-orrunkba-szemunkbe a homokot. Mindenki sikitozott, amikor egy-egy magasabb dunere felerve teljes sebesseggel robogtunk lefele. Na jo, en neha picit feltem, hogy felborulunk. Aztan egyszer csak ki kellett szallni, a 'trener' felcsatolta a labunkra a sandboard-ot, elmondta, hogyan kell megallni, aztan csusszunk. Ennyi volt az oktatas..Majd lent megvar..Persze benaztunk sokat, de csak leertunk mindig. Jo volt belehuppanni a puha homokba, amikor el akartunk esni. Szoval tetszett, most mar a snowboard-ot is ki akarom probalni:) Volt velunk 2 angol srac, akik Kanadaban snowboard oktatok, nekik meg se kottyantak ezek a dunek.

From Peru, Huacachina - Isla Ballestas

Kedvenc hostelek

Huarazban es Limaban ereztem eddig legjobban magam a hostelekben. Mindket helyen megtettek mindent azert, hogy az utazo otthon erezhesse magat.
A limai hostelemet a hollandok javasoltak, akikkel a hegyekben turaztam. Blue House Hostel a neve, Mirafloresben talalhato es az egyik legkedvesebb perui vezeti, akivel talalkoztam: Enrique, de jobban szereti a Quequi nevet. Figyelmes, jol beszel angolul, segitokesz, megprobal apank helyett apank lenni, alkudozik a taxisokkal, hogy ne kelljen sokat fizetnunk, gondoskodik ugye a szombat estemrol..es szeretettel visszavar, ha megint Limaban leszek. Megyek is, olyan jo volt nala.
Huarazban is szerencsem volt. Nemcsak, hogy a hostelben talalkoztam a kesobbi utitarsakkal, de a tetoteraszon mindig jo volt pihenni, a fedett reszen pedig dvd-t nezni, vagy reggelizni sokan egyutt. A tulaj itt is nagyon szivelyes es kedves ember, mindig megolelgetett minket, ha meglatott: Mis Amigas..
Jo lenne meg sok ilyet talalni. Ahova ma erkeztunk (Arequipa), a hostelunk neve: Home Sweet Home. Kedves..:)

Sarah es en

..nem, nem vagyunk tesok. Bar a peruiak szeretik ezt hinni. Mindketten magasak vagyunk, sotet a hajunk, es H-val kezdodik a nemzetisegunk spanyolul. Kb ennyi a hasonlosag. De nagyon jol megvagyunk, jo egyutt utazni.

From Peru, Lima

From Peru, Lima

Bolus adstringens

...a neve a gyogyszeremnek, amit hasproblemakra hoztam. Ezt a doktorno javasolta Imodium helyett, akitol a szurikat is kaptam otthon. Annyira bejott, hogy mindenkit ezzel etetek, akinek valami gondja van/volt. Huanchacoban legalabb 5-6 embert 'gyogyitottam' ezzel, Limaban aztan Briant is. Eljen az Egis..

Lima folyt.

Szombat este aztan felszolitott Quequi (a hostel tulajdonosa), hogy szombat leven el kell mennem bulizni..Hat oszinten bevallom, annyira nem gondoltam ra, mivel aznap reggel erkeztem, es amugy se ismertem senkit se a varosban (Laura Lin-en kivul, akivel annyira nem akarozott osszefutnom...). De a hostelben meg volt 2 masik fiu: Maxim, a francia es Brian, a kaliforniai. Ezert hat elmentunk harmasban egy barba, amit Brian ismert (Flying Dog). Jo kis hely, sok perui, de sok kulfoldi is ott iszogatott. Ittunk vegre finom bort (szerintem chilei volt), aztan mivel tancolni is el 'kellett' mennem, hazaugrottunk atoltozni. Maxim mar nem jott velunk, mivel reggel 4kor indult haza Parizsba a gepe. Briannel elmentunk a Barranco negyedbe, ahol az egyik utca tele volt barokkal. Kiprobaltunk legalabb 5ot, mindenhol mas zene szolt, mindenhol sokan voltak, de Brian eleg hasfajos volt, ezert nem maradtunk sokaig. Azert elmeny volt igy is kiprobalni a limai ejszakai eletet.
Masnap reggel megerkezett Sarah:) Egyutt vagtunk neki felfedezni Limat - nem volt tul sok felfedezni valo benne..Megneztuk a Plaza de Armast, ami szep, aztan felmentunk a Cerro San Cristobal kilatohoz, ahonnan le lehetett tekinteni az egesz varosra. Hat...olyan volt, mintha mindenhol szmog lenne, csak a hatalmas szurkeseget lehetett latni.

From Peru, Lima

De a Miraflores negyed neki is tetszett. A helyi bevasarlo kozpontban kiprobaltuk a fahejas csigat, hmm..nyami.
Hetfo reggel aztan tovabb is mentunk, en meg ugyis visszaterek Limaba decemberben, Sarah-nak pedig ennyi is eleg volt.

Lima

Pentek ejjel buszra szalltunk es eljottunk Limaba a kirandulos bandaval. A tobbiek tovabbmentek egybol del fele, en maradok egy par napot, hogy bevarjam Sarah-t Huanchacobol (holnap reggel erkezik). Mirafloresben lakom, ami a legnepszerubb negyede Limanak, es a legnyugatiasabb is. Olyan, mintha hazaugrottam volna egy picit. Mikozben elvezem, hogy ihatok egy finom Starbucks cafe latte-t, kozben morgolodom, hogy minden kb a duplajaba kerul, mint videken. Nagyon kedves kis hostelben lakom kozel a parthoz. Na, az oceanpartot nem ugy kell elkepzelni, mintha Floridaban lennenk, es gyonyoru ido, palmafak, kek viz, mert itt mindig szurke az eg, a viz is inkabb se- vagy homokszinu. Meg picit fazom is, de nem tudok cipot huzni, mert meg frissek a turazos sebeim es megdagadtak a labaim is.
Ugyhogy nem is mentem ma be a varosba szetnezni, csak szepen nyugodtan (nem rohanosan, ahogy szoktam) andalgok az utcakon - es egyszer csak belebotlok egy ismerosbe: Laura Lin-be Californiabol (eredetileg persze Kinabol), akit meg Trujillobol ismerek, mert egy par napra Davidnel, a fonokomnel szallt meg, sot az oraimra is bejott. Mar akkor is nagyon idegesitett..Orvendek, hogy most is egyutt lehetunk..Sebaj, ez legyen a legnagyobb gond, majd lepattintom valahogy.

Fotok a kirandulasrol

From Peru, Cordillera Blanca

From Peru, Cordillera Blanca

From Peru, Cordillera Blanca

From Peru, Cordillera Blanca

From Peru, Cordillera Blanca

From Peru, Cordillera Blanca

From Peru, Cordillera Blanca

Persze a webalbumban meg egy csomo kep talalhato, ha kivancsi vagy.

Cordillera Blanca kirandulas

Tuleltem:) Neha nem volt konnyu, mivel nem adtam magamnak eleg idot az aklimatizalashoz..Ezert aztan minden reggel fejfajassal keltem fel, neha meg szedultem is. De hihetetlen szep volt. A Cordillera Blanca hegylancba 38 darab 6000 m feletti hegy tartozik, koztuk Peru legmagasabb csucsa, a Huascarán is. Majd kepeket is teszek fel, ugy az igazi.
6an voltunk: egy uj-zelandi testverpar, egy holland par, egy kanadai lany (a satortarsam) es en. A turavezetonk, David nagyon kedves krapek volt, segitett amit csak tudott (tegnap pl kipukkasztgatni a vizholyagjaimat a labaimon). Altalaban en voltam az utolso a sorban, ez sokszor annak is volt koszonheto, mert probaltam levegot kapni es sokszor megalltam melyeket lelegezni. A tobbiek tobb idot toltottek mar elotte Huarazban (ami 3085 m magasan fekszik), igy hozza voltak szokva a magassaghoz. Tenyleg nem semmi, mennyivel kevesebb oxigent tartalmaz a levego 3500 m felett. Kikertem Ricsi velemenyet is indulas elott, es figyelmeztetett, hogy nem leszek mindig jol, es nagyon sokat kell inni. Hat a sok ivast nem sikerult betartani - akkor ittam, ha talaltunk forrast es szepen beledobaltam a flakonomba a viztisztito tablettaimat. David es a 4 szamarunkat hajto Santos minden reggel es este nagyon finomakat foztek nekunk. David hamar felismerte, hogy nyomatnia kell belem a koka teat es koka leveleket, mert attol picit jobban voltam:)
Tanulsag: alfoldi gyerek ne gondolja, hogy 1 nap alatt hozzaszokik a szervezete a 3800-4700 m magassaghoz.

Pech Huanchacoban es mak Huarazban

Szoval az ugy volt, hogy tegnap este kicsit elszontyolodva hagytam el a kicsi Huanchacot. Egyreszt mivel nagyon szerettem ott lenni, masreszt mert at utolso napom nem teljesen ugy alakult, ahogy terveztem. A legfontosabb dolgok valahogy elcsusztak:
- kepek DVD-re irasa: Asleigh laptopjarol megprobaltuk kiirni DVD-re a tobbiek (Cody, Sam es Asleigh) kepeit + persze a sajatjaimat is. De valahogy nem akart osszejonni es Asleigh felajalnlotta, hogy kiirja nekem, en csak intezzem a tobbi dolgot. Hat sajna ekkor talalkoztunk utoljara, nem futottunk ossze tobbet. Szerencsere a sajatjaimat kimentettem az ipodomra es talan a flash kartyan is maradhatnak, hiszen meg 2 Giga van 6 hetre.
- az utolso szorfozesem se sikerult tul jol. Nagyok voltak a hullamok, tul sokan voltak a vizben es igy nem volt valami elvezetes. John is cseszegetett, hogy miert nem hozom a formam, es a board is arcon talalt egy nagy hullam utan.
- es ami a legrosszabb: olyan rohanasban voltam, hogy nem tudtam mindenkitol elbucsuzni. Szerencsere azert voltak paran, akikkel osszefutottam meg utoljara. Hianyozni fognak..

Aztan szerencsesre fordultak a dolgok: Trujilloban a buszpalyan odamentem egy fekete srachoz, mert latszott, o is utazo. Szerencsere pont Huarazba tartott, csak egy masik busszal. Megbeszeltuk, hoy bevarjuk egymast. Huarazban kicsit gondolkodtam, hogy felmenjek-e a hegyi lodge-ba egybol Sarah-hoz (a kedvenc huanchacoi baratnomhoz, aki a pasijaval ott toltotte a hetveget, de epp ma este indul vissza Trujilloba), aztan Andrew (a fekete srac Nottinghambol) radumalt, hogy inkabb menjek a hostelbe, amit kinezett maganak. Jo otlet volt, nagyon helyes kis hostelben lakom. 9 korul erkeztem, 10kor mar reggeliztem es osszebaratkoztam egy uj zelandi testverparral, 11kor mar jelentkeztem is veluk egy 4 napos turara, ami holnap reggel indul. A konyv szerint nem tul nehez, viszont gyonyoru helyeket latunk majd. Bevasaroltam: vettem turazoknit es kaptam turabakancsot is. Lesz egy csacsink, es 5en megyunk csajok. 4700 m lesz a legmagasabb pont. Nem hiszem, hogy lesz terero, sem internet, de a tura utan jelentkezem.

Halloween es bucsu

Tegnap volt Halloween es az utolso estem egyben Huanchacoban. Mindenki probalt kitenni magaert, hiszen jelmezert ingyen ital jart:) Asleigh cicanak oltozott be, ami persze minden pasinak nagyon tetszett. Nekem nem volt semmim, ezert Mamacha kifestett minket Carmennel Moche motivumokkal. (A mochek Trujillo kornyekerol szarmaznak es az Huaca de la Luna es Sol piramisok maradtak fent toluk - amikrol regebben mar irtam).

From Peru, Huanchaco

Huanchaco es a tobbiek biztosan nagyon fognak hianyozni. Nem is irok rola sokat, inkabb nezzetek meg a kepeket, azok sokat meselnek.
Ma este indulok tovabb Huarazba, a hegyekbe. Ha nem jelentkeznek egy darabig, az azert van, mert kirandulni mentem.